A nemesfémek főként az Au, Ag, PD, Pt és más anyagok, amelyek jó vezetőképességgel, hővezető képességgel, korrózióállósággal és magas olvadásponttal rendelkeznek. Széles körben használják őket elektromos berendezésekben nyitott és zárt áramkörű alkatrészek gyártásához.
(1) A nemesfémek forrasztási jellemzői, mint az érintkezőanyagok, kis forrasztási felülettel rendelkeznek, ami megköveteli, hogy a forrasztóvarrat féme jó ütésállósággal, nagy szilárdsággal, bizonyos oxidációs ellenállással és ívütéssel szembeni ellenállással rendelkezzen, de ne változtassa meg az érintkezőanyagok jellemzőit és az alkatrészek elektromos tulajdonságait. Mivel az érintkező forrasztási felület korlátozott, a forrasztási túlfolyás nem megengedett, és a forrasztási folyamat paramétereit szigorúan ellenőrizni kell.
A legtöbb hevítési módszer alkalmazható nemesfémek és nemesfém érintkezőik forrasztására. A lángforrasztást gyakran alkalmazzák nagyobb érintkező alkatrészekhez; az indukciós forrasztás alkalmas tömeggyártásra. Az ellenállás-forrasztás elvégezhető hagyományos ellenállás-hegesztőgéppel, de kisebb áramerősséget és hosszabb forrasztási időt kell választani. Elektródaként szénblokk használható. Ha nagyszámú érintkező alkatrészt kell egyszerre forrasztani, vagy több érintkezőt kell forrasztani egy alkatrészen, kemencés forrasztás alkalmazható. Ha a nemesfémeket hagyományos módszerekkel, atmoszférikus körülmények között forrasztják, a kötések minősége gyenge, míg vákuumforrasztással kiváló minőségű kötések érhetők el, és maguknak az anyagoknak a tulajdonságait ez nem befolyásolja.
(2) Forrasztóarany és ötvözete kerül kiválasztásra forrasztó hozaganyagként. Az érintkezéshez főként ezüst- és rézalapú hozaganyagot használnak, amely nemcsak a forrasztókötés vezetőképességét biztosítja, hanem könnyen nedvesíthető is. Ha a kötés vezetőképességére vonatkozó követelmények teljesíthetők, akkor Ni, PD, Pt és más elemeket tartalmazó forrasztó hozaganyag használható, valamint nikkel- és gyémántötvözetű, jó oxidációs ellenállású forrasztó hozaganyag is. Ag-Cu-Ti forrasztó hozaganyag kiválasztásakor a forrasztási hőmérséklet nem haladhatja meg az 1000 ℃-ot.
Az ezüst felületén képződő ezüst-oxid nem stabil és könnyen forrasztható. Az ezüst forrasztásához ón-ólom töltőanyagot használhatunk cink-klorid vizes oldattal vagy gyantával folyósítóként. Keményforrasztáskor gyakran használnak ezüst töltőanyagot, forrasztófolyadékként pedig bóraxot, bórsavat vagy ezek keverékeit. Ezüst és ezüstötvözet érintkezők vákuumforrasztásakor főként ezüst alapú forrasztó töltőanyagokat használnak, például b-ag61culn, b-ag59cu5n, b-ag72cu stb.
Palládium érintkezők forrasztásához könnyen szilárd oldatokká alakítható arany és nikkel alapú forrasztóanyagok, illetve ezüst, réz vagy mangán alapú forrasztóanyagok használhatók. Az ezüst alapú forrasztóanyagokat széles körben használják platina és platinaötvözet érintkezők forrasztásához. Réz, arany vagy palládium alapú forrasztóanyag. A b-an70pt30 forrasztóanyag kiválasztása nemcsak nem változtatja meg a platina színét, hanem hatékonyan javítja a forrasztókötés újraolvadási hőmérsékletét, valamint növeli a forrasztókötés szilárdságát és keménységét. Ha a platina érintkezőt közvetlenül kovar ötvözetre kell forrasztani, akkor a b-ti49cu49be2 forrasztóanyag választható. A 400 ℃-ot meg nem haladó üzemi hőmérsékletű platina érintkezőkhöz, nem korrozív közegben, az alacsony költségű és jó folyamatteljesítményű, oxigénmentes, tiszta réz forrasztóanyagot kell előnyben részesíteni.
(3) Forrasztás előtt ellenőrizni kell a hegesztett szerkezetet, különösen az érintkező szerelvényt. A vékony lemezből kivágott vagy a szalagból kivágott érintkezők nem deformálódhatnak lyukasztás és vágás következtében. A zúzással, finom sajtolással és kovácsolással kialakított érintkező forrasztási felületének egyenesnek kell lennie, hogy biztosítsa a jó érintkezést a tartó sík felületével. A hegesztendő alkatrész ívelt felületének vagy bármilyen sugarú felületnek egyenletesnek kell lennie, hogy a forrasztás során biztosítsa a megfelelő kapilláris hatást.
Különböző érintkezők forrasztása előtt a hegesztett szerkezet felületén lévő oxidréteget kémiai vagy mechanikai módszerekkel el kell távolítani, és a hegesztett szerkezet felületét gondosan meg kell tisztítani benzinnel vagy alkohollal, hogy eltávolítsuk az olajat, zsírt, port és szennyeződéseket, amelyek akadályozzák a nedvesítést és az áramlást.
Kis hegesztett szerkezetek esetén a ragasztót előpozicionáláshoz kell használni, hogy biztosítsa, hogy ne mozduljon el a kemenceadagolás és a hozaganyag adagolása során, és a használt ragasztó ne károsítsa a forrasztást. Nagy hegesztett szerkezetek vagy speciális érintkezések esetén az összeszerelést és a pozicionálást a rögzítendő elemen keresztül, a kiemelkedéssel vagy horonnyal kell végezni, hogy a hegesztett szerkezet stabil állapotban legyen.
A nemesfém anyagok jó hővezető képessége miatt a melegítési sebességet az anyag típusa szerint kell meghatározni. Hűtés közben a sebességet megfelelően kell szabályozni, hogy a forrasztási kötés feszültsége egyenletes legyen; A melegítési módszernek lehetővé kell tennie, hogy a hegesztett alkatrészek egyszerre érjék el a forrasztási hőmérsékletet. Kis nemesfém érintkezők esetén kerülni kell a közvetlen melegítést, más alkatrészeknél pedig konduktív melegítést kell alkalmazni. Bizonyos nyomást kell alkalmazni az érintkezőre, hogy az érintkező rögzítve legyen, amikor a forrasztóanyag megolvad és folyik. Az érintkezőtartó vagy tartó merevségének megőrzése érdekében kerülni kell a lágyítást. A melegítés a forrasztási felületre korlátozható, például a helyzet beállításával lángforrasztás, indukciós forrasztás vagy ellenállás-forrasztás során. Ezenkívül a forrasztóanyag nemesfémek feloldásának megakadályozása érdekében olyan intézkedéseket lehet tenni, mint a forrasztóanyag mennyiségének szabályozása, a túlzott melegítés elkerülése, a forrasztási idő korlátozása a forrasztási hőmérsékleten, és a hő egyenletes eloszlása.
Közzététel ideje: 2022. június 13.